Farsangi jeles napok
A farsang (nagyfarsang) ideje a keresztény kalendáriumok szerint vízkereszttől hamvazószerdáig terjed. Mivel a húsvét időpontja változó, ezért a farsang az egyik évben rövidebb, a másikban hosszabb. A húsvétot negyvennapos böjt előzi meg, tehát húsvéttól visszafele számítva a hetedik vasárnapot tekinthetjük a farsang végének. Tulajdonképpen ekkor, a húshagyókeddel záródó három napban, az úgynevezett „farsang farkában” szoktak lenni a legnagyobb mulatozások. Ilyenkor a hosszú böjt előtt a farsangolók még egyszer, utoljára kitombolták magukat. Ehhez a három naphoz kapcsolódnak Somogyban is a farsangi bálok, pinceszerezések, az utolsó naphoz pedig a zajos, maszkás felvonulások és a vénlányokat kicsúfoló „tuskóhúzások”.
A farsang volt a lakodalmak ideje is. Az év más részében erre már kevés lehetőség volt, legfeljebb a húsvéttól pünkösdig tartó zöldfarsang és a szüret végétől adventig terjedő kisfarsang jöhetett még számításba. De ezeket az időszakokat csak a házasodás szempontjából nevezték farsangnak, a nagyfarsangot jellemző népszokások ide nem kapcsolhatók. Somogyban is van szórványos emléke a farsangvasárnapot megelőző kövér csütörtök megünneplésének. Ilyenkor a szőlősgazdák kimentek a hegyre, néhány tőkét megmetszettek, utána vidám pinceszerezés következett.
Farsangi bálok, pinceszerek
A legtöbb somogyi faluban, különösen pedig a német telepesek körében meghatározták a farsang végi bálok rendjét. Nágocson pl. négynapos mulatság volt, szombaton a nős embereké, vasárnap a fiatalság batyus bálja volt, hétfőn tűzoltó- és iparosbál szokott lenni, a keddi nap mindenkié. Boldogasszonyfán a farsangvasárnapi maszkás felvonulás után a fiatalság bálozott, hétfőn az ifjú házasok, a húshagyókedd itt is korlátozás nélküli mulatság volt.
A farsang farkában a szőlősgazdák körében elmaradhatatlan a pinceszerezés, ebben is egyfajta szokásrend érvényesült, Hajmáson vasárnap a fiatalemberek, hétfőn a menyecskék, kedden az idősebb férfiak mulattak a pincéknél, Szokás volt Somogyban is asszonyfarsangot tartani, csak az asszonyok mehettek a szőlőhegyre, onnan énekszóval, táncolva jöttek vissza a faluba. A lakócsai horvátoknál az 1930-as, 40-es években még előfordult a farsangi lányszöktetés: a farsangi bál végén a legény megszöktette szerelmesét, mivel a lány szülei nem adták beleegyezésüket házasságukhoz. Az ilyen házaspárok nem tartottak lakodalmat. A húshagyókeddi bálok, pinceszerek csak éjfélig tartottak, mert katolikus vidékeken éjfélkor megszólalt a harangszó, mindenkinek haza kellett menni, megkezdődött a böjt időszaka.
Farsangi köszöntések
A dél-somogyi magyar községekben a közelmúltban már csak gyerekek jártak farsangot köszönteni, ők is egy hosszú nyársat vittek magukkal, erre tűzték az adományokat. Négy-öt fiú, rongyos ruhába öltözve, álarccal vagy kifestve járt házról házra. A következő verset énekelték:
Elmúlott a hosszú farsang, mihaszna sirassuk,
Sirassák a lányok az ittholmaradásuk,
akiknek a sok méregtől ráncos a szoknyájuk/pofájuk,
Rukukuku kuku!
Hegyes-begyes disznóláb,
hegyes-begyes szarkaláb
Rukukuku ku!
Adjon az Isten ennek a gazdának
nyolc kis ökröt,
két kis bérest,
arany ostort a kezébe,
arany ekét a földjére,
Rukukuku ku!
Ha nem adnak szalonnát,
kifúrjuk a gerendát.
Ezután a hegyes nyársat bedugták a mestergerendába. Azt kívánták a házigazdának, hogy olyan bő termés legyen, hogy a plafonig érjen a búza. A házigazda a köszöntő legényeket borral, pálinkával kínálta meg. Az énekes, verses farsangköszöntőknek Somogyban gazdag változataik vannak.
A tavaszi ünnepkör
A tavasz jelentős ünnepe a húsvét volt.
Ehhez több szokás is kapcsolódik. Itt is szokás volt a tojásfestés, melyet irókával készítettek. Húsvétkor játszották a csingázást. A lányok egy képzeletbeli négyszög négy sarkára álltak és narancsot dobáltak egymásnak. A fiúk megpróbálták a narancsot elkapni. Az a fiú, akinek ez sikerült, egy pusziért adta vissza a kiválasztott lánynak. Húsvétkor szokás volt az is, hogy a kanászt borral és kaláccsal megkínálják. Ilyenkor az egy hosszú bottal ment és arra húzta rá a kapott kalácsokat. Mire az utolsó házhoz ért, tele lett a hosszú bot kaláccsal. Így kedveskedtek az emberek a kanásznak.
Komaság
Fehérvasárnaphoz (húsvétvasárnapot követő vasárnaphoz) kapcsolódik a komaválasztás szokása. A komatál, a barátság megerősítését, a barátság megkötését jelképezte. Főként a lányok küldték a komatálat a kiválasztott barátnőnek, barátnak, az életük végéig tartó barátság ünnepélyes megpecsételéseként. A tálban középen egy üveg bor, körülötte kalács, alma, dió, tojás volt, melyet díszes kendővel takartak le. A tálvivő versike kíséretében adta át a tálat. A gyerekágyas asszonynak komavékát vittek. A keresztelőt születés után pár nappal tartották, melyre a komákat és a legközelebbi rokonokat hívták meg. Az újszülöttet a komaasszonyok felváltva vitték a templomig. A keresztelő után a szülők látták vendégül a komákat házukban. Komabált a keresztelő után pár héttel tartottak, amikor már a gyerekágyas anya is tudott táncolni. A betegágyas asszonynak poszitot vittek a komaasszonyok. A komaasszonyok megbeszélték egymás között, hogy melyik nap ki visz jobbnál-jobb ételt és egy pint bort az ágyban fekvőnek. A poszitot gyönyörű abroszba tették és fejen vitték. Ha a szülők meghaltak, az utánuk maradt gyerek, vagy gyerekek felnevelése is a komák feladatai közé tartozott. Az is előfordult, hogy a komák megharagudtak egymásra. Ilyenkor a megbántott koma egy darab forgácsra köpött, s azt elküldte a békétlenkedő komának a komaság megszűntetése jeléül.
Házasságkötés
A fiatalok összeismerkedése és a kéretés között volt a „küjetjárás”. A vőlegény, a menyasszony, a leendő nászok és násznagyok, a szülők és kizárólag a legközelebbi rokonok egyezkedtek a menyasszonyos háznál. Bekopogtatás után kétszer küldték ki a vőlegény násznagyát és vendégeit. A menyasszony násznagya mindig megkérdezte jövetelük célját, de az első két alkalommal a vőlegény násznagya kitérő választ adott. Csak a harmadik alkalommal mondta meg, hogy „egyezkedni gyüttünk”. Akkor betessékelte a násznagy a vendégeket, és leültette az asztal mellé őket úgy, hogy a vőlegény népe közül senki ne kerüljön a szoba közepén húzódó mestergerendán belül. Kezet sem fogtak. Az asztalt szépen megterítették, de étel, ital nem volt rajta. Az egyezkedés során a menyasszony násznagya három-ötszörösét szokta kérni a vőlegény násznagya által felajánlott összegnek, mivel a menyasszony felöltöztetése sokba került. Az alkudozás, egyezkedés körülbelül egy órán át zajlott. Az alkudozást a két násznagy kézfogása zárta le. Ezután a vőlegény násznagya sorban üdvözölte a menyasszony szüleit, rokonságát, s végül megtalálta a menyasszonyt is az ágy, vagy az asztal melletti sarokban. Előhúzta, s unszolásra a vőlegény és a menyasszony megcsókolták egymást. Ezt követte a jó vacsora, s előkerültek a pintes üvegek is- Éjféltájban széledt szét a vendégsereg. Miután a vőlegény és a menyasszony szülei megegyeztek, sor került a keszkenő (jegykendő) átadására.
Az esküvő előtti vasárnap a férjhez menő leány házánál összejöttek a barátok és barátnők. Versbe szedték a menyasszony addigi életét, jövendöltek neki, s éneklés közben díszes koszorút kötöttek a menyasszonynak, s elkészítették a szalagokkal díszített vőfény botot. Babonából vagy kedden, vagy csütörtökön tartották a lakodalmat. Kedden azért tartották, hogy kedves legyen az ifjú pár élete, csütörtökön azért, hogy minden baj csütörtököt mondjon. A lakodalom előtt három nappal a meghívottak elküldték a tyúkot, tojást, tejfölt, diót, mákot, cukrot, hogy mindent időben el tudjanak készíteni a lakodalmas háznál. A férfiak bort vittek. A vőfények rendezték össze a házat a lakodalomhoz. A lakodalom a helyi hagyományokhoz hű lebonyolítása a vőfény feladata volt, aki „versben” beszélt. A vőfény-versek kéziratban terjedtek, s jellemző volt egy-egy falura. A 19. században a lakodalom még három napig tartott. Virradatkor a vendégek elszéledtek. Reggel zenekarral „hajtották össze” a vendégeket. A vonakodókat megtáncoltatták és úgy vitték vissza. Harmadnap volt banyalakodalom, a gazdasszonyok mulatsága, amikor a gazdasszonyok mókáztak a vendégekkel és viszont.
Húsvéti locsolkodás
Eredetileg nem somogyi szokás, keletről érkezett Dunántúlra. A locsolást a fiúk végzik, felkeresik a lányos házakat, elmondanak egy locsolóverset, majd vizes kölnivel meglocsolják a lányok, asszonyok haját. A locsolókat hímes tojással jutalmazzák. A rokon gyerekeknek pénzt is adnak, süteménnyel, üdítővel, borral kínálják meg őket. Néhány helyen a legények csoportba verődve járják a lányos házakat és vödör vízzel, vagy szódásszifonnal locsolták meg a lányokat.
Májusfaállítás
Május első napjának hajnalára a somogyi falvakban és városokban májusfát állítanak, ez a szokás még ma is él, de már nem a régi formájában. Manapság ritkábban látunk májusfát az eladó leányok házai előtt, inkább állítanak a kocsmák, eszpresszók és kultúrházak udvarára.
A májusfát a legény a neki tetsző lánynak titokban állítja. A május elsejét megelőző éjszakán a fiú a barátaival ellopnak az erdőből egy szép sudár fenyőt, fiatal jegenyét vagy nyírfát, ezt legallyazzák, hogy csak a tetején maradjon lomb. A fa kérgét lehántják és tetejébe egy üveg bort, pálinkát vagy sört kötnek.
Amikor a faállítás közintézmények számára történt, a fát ingyen kapták a község erdejéből. Szennában 8-10 legény ló nélkül két keréken szokta hazahúzni, hátul egy karón két erős legény tartotta felváltva. Itt még az üveg italon kívül egy pengőt is kötöttek a csúcsára. Május elsején a fa környékén majálist tartottak és futóversenyt rendeztek. A hagyomány szerint a bíró megvett 100 szál szivart, amit a legjobb futó kapott. A májusfát a hónap utolsó napján kivették, eladták létrának és az árát a fiatalok eltáncolták.
A májusfa ünnepélyes kitáncolását általában pünkösdkor vagy május utolsó vasárnapján rendezik meg. Aki a csupasz törzsű fára fel tud mászni, azé az üveg, ami a tetején található. A kitáncolás alkalmával, a leány, akinek a fát állították, étellel, itallal megvendégeli a faluban élő legényeket és leányokat. Körbe táncolják a fát, majd kidöntik.
A téli ünnepkör
A téli ünnepkör a karácsony köré csoportosul. Karácsony előtt december 13-án Luca napján a faluban a fiúk „kotyulni” jártak. Varázserejű mondókával a háziak állatainak szaporulatát segítették elő. A fiúk a magukkal vitt tuskón ültek, miközben jókívánságaikat mondták.
Nyársdugás
A legények megfigyelik, melyik háznál vágtak disznót, sokágú nyársat készítenek, ezt a vacsora idején észrevétlenül a konyha ajtajába csempészik. A nyársra egy levelet tűznek, melyben öröklött tréfás rigmusokban leírják a disznóölés eseményeit. A háziak a nyársra disznóöléses finomságokat tűznek válaszul.
Betlehemezés
Errefelé nem voltak mozgatható bábuk, a betlehemezés egyszerűbb változata, a pásztorjárás volt szokás. 5-6 szereplő alkotta a csapatot: 2 angyal vitte a betlehemet, 2-3 pásztor kifordított bundában, láncos bottal és a derekukon lógó kobakkal, az elmaradhatatlan vén dadóval jártak házról-házra. A háznál bekéredzkednek a szobába, az asztalra teszik a betlehemet és alvást színlelnek, így kezdődik a játék, majd eljátsszák a Kisjézus születéséről kapott angyali figyelmeztetés körülményeit.
Regölés
A regösök eredeti felfogás szerint varázslók voltak. A regölés István napján kezdődött, de máskor is regöltek, újévkor, vagy még farsangkor is. A regösök szerencsés évkezdést, termékenységet és boldogságot kívánnak. Egykor lóháton mentek köszönteni, betakarták a lovat fehér lepedővel. Ketten vezették egy pedig a ló hátán ült. Reggel indultak, a lo kantárját szépen feldíszítették, a regösök pedig színes sisakokat viseltek.
A karácsonyi ünnepkör része volt az Aprószenteki korbácsolás, melyre december 28-án került sor. Ez a nap a Betlehemben meggyilkolt gyermekek emlékünnepe. E nap egészségvarázsló nap. A Zselickisfaludon 1931-ben történt Aprószenteki korbácsolást Ébner Sándor örökítette meg. A 6-14-éves fiúk nyolc szál vesszőből készített korbáccsal mentek ismerősökhöz, rokonokhoz korbácsolni. Korbácsolás közben rigmusokba szedve kívántak a megkorbácsoltnak jó egészséget.